„A jógához egy jó hosszú út után érkeztem meg, de szerencsére megérkeztem, és milyen jó hogy megérkeztem! Mintha minden út ide vezetett volna. Mindig is éreztem hogy nagyon fontos tulajdonság a nyitottság, a megújulás, és a változásra való képesség, és ennek a fejlesztése, a küzdősport, a rendszeres úszás és futás mellett így elkezdtem keresni még azt a valamit, ami ebben társam lesz. És itt 2017-ben meg is érkeztem az első gerincjóga órámra, a Mandalába.
Pontosan tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok és igazán inspiráló emberek közé érkeztem. A jóga által tanultam meg igazán, milyen jó dolog igazán kapcsolódni a testemmel. A testünk az egy hihetetlen okos kis szerkezet, minden külső-belső ingerre valahogyan reagál, nem mindegy hogyan bánunk vele. Ezért is nagyon fontosnak tartom, hogy megtapasztaljuk a testérzékelés tudatosabb formáját. “A testünk ismeri a múltunkat, létrehozza a jövőnket, és rajta keresztül kapcsolódunk a jelenhez.”
Egy nap annyi inger ér minket, mint a nagyszüleinket ki tudja mennyi idő alatt ért, túlzottak a tevékenységeink, modern világunk, a fogyasztói társadalmunk pedig elszakít minket a testünktől.
Az óráimon arra törekszem, hogy megtanuljunk újra egyek lenni a testünkkel, ami közelebb hozhat ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a testi-lelki egységet. Szeretem az órákon, ahogyan akár játékosan, de keresgéljük a határainkat, és “játszunk” az idegrendszerrel.
A jógára jelenleg, mint egyfajta mozgásterápiára tekintek, és hiszem hogy ki-ki a maga kis útján megtapasztalja ezt a terápiás hatást. Emellett hiszem hogy a flow élmény (amikor tökéletesen belefeledkezünk abba amit csinálunk) fontos, hogy a mindennapjaink része legyen, mert ez egy igazán ősi és ösztönös állapot, és a jóga szerintem ennek elérésére egy igazán tökéletes eszköz.”